szerző: Dave Morris, Oliver Johnson és Jamie Thomson
eredeti megjelenés: 1988 (Blood Sword sorozat)
terjedelem: 550 fejezetpont
műfaj: fantasy
Füst száll a palaszürke égbolt felé a föld kérgén ejtett szilánkos seb mélyéről. Ez az Üst nevű borzalmas hasadék, s a mélyéről gőzölgő párafátylon át karcsú sziklaormot pillantotok meg, a tetején olvadt obszidiánépületekből álló várossal.
Ezek Spyte romjai - a mágusok városáé, ahová egyetlen halandó sem tette be a lábát évszázadok óta. A teremtés végső titkait őrzik ezen a helyen. Titkokat, amelyekkel eltörölhető a valóság és egy új univerzum teremthető - akár jó, akár gonosz céllal.
Csupán a romok között süvítő sarkvidéki szél üvöltését halljátok, miközben a szakadék szélére merészkedtek, vagy pedig démoni kacagás hangja ez?
A Blood Swordot egyedül vagy legfeljebb négy fős csapatban is játszhatjátok, így a fantasy kalandok eddigi legizgalmasabb kihívását élhetitek át, amely kombinálja a szerepjátékok, a játékkönyvek, a regények és a táblás játékok legjavát.
Háttértörténet
Eljött az 1000. esztendő, azon belül is a téli napforduló estéje. Legend világa a végítélet miatti rettegésben él. Van, aki sietve megszabadul minden földi javaitól, mások letargiába esnek vagy fosztogatnak. Mi ismét a fagyos Krarthba utaztunk, és most ott állunk az Üstnek nevezett hasadék szélén. A szakadékon túl Spyte városának romjai állnak; az Igaz Mágusok fővárosát évszázadokkal ezelőtt isteni csapás pusztította el. A gonosz Mágusok csillagokká válva azóta is várják a percet, amikor visszatérhetnek és ismét leigázhatják a világot. Ma éjszaka az öt csillag együttállása látszik az égbolton. A világnak csupán néhány órája maradt hátra.
Játékmenet
Sajnos nekem a sorozat utolsó kötete (innen letölthető) abszolút csalódást jelent. A könyv, amelynek a fő ellenségekkel való epikus leszámolásnak kellene lennie, a háttérben a rohamosan közeledő világvége tudatával, tulajdonképpen egy unalmasnak mondható labirintusbeli mászkálás lett. Egyáltalán nem érződik a feszültség, nincsenek emlékezetes karakterek, a végén pedig a Mágusokat egy egyszerű küzdelemben győzhetjük le. Ennek egy fő oka, hogy a Mágusok ellenfelekként nem voltak igazán felépítve az eddigi történetekben, inkább csak testetlen fenyegetésként léteztek.
A történetben tulajdonképpen Spyte romvárosában bolyongunk, ahol számtalan borzalmas és különös szörnyetegbe futhatunk bele. Az írók igazán kitettek magukért a különböző rémségek kitalálásában. Az öt ajtó terméből kisebb küldetésekkel meg kell szereznünk az öt mágus színével jelzett botot, amelyeket összerakva megkapjuk a kulcsot, amellyel felemelkedhetünk Spyte tornyának tetejére.
A végjáték előtt kapunk egyetlen érdekes ellenséget egy elmeirányító varázslónő személyében. Őt azonban rövid úton elintézi a könyv, majd kapunk egy szövetségest az asszaszin nagymester fiának személyében. A torony tetejére jutva meg kell zavarnunk a Mágusok híveinek szertartását, de úgy, hogy minél kevesebb ember haljon meg, hiszen a véráldozat csak erősítené a megjelenő Mágusokat. Végül magukkal a főellenségekkel is meg kell küzdenünk.
A zárás elég rendkívülire sikeredett, hiszen győzelmünk ellenére az ismert világ elpusztul: megtörténik a végítélet, Isten a jókat magához emeli, és hősi tetteinknek köszönhetően mi is a Paradicsomba kerülünk.
