Ez a klasszikus játékkönyv-sorozat látványosan igyekszik különbözni a FF-sorozattól, vegyes eredménnyel. Kalandjaink helyszíne Skyfall világa, ahová földi telepesek egy űrhajója zuhant le évezredekkel ezelőtt. Az emberek kénytelenek voltak berendezkedni a bolygón, amely az évszázadok alatt középkori külsőt öltött. A technológia eltűnt (bár egy-egy darabja időnként felbukkan), és a helyét a mágia vette át, amelynek három iskolája van: a varázslói, a papi és a druidamágia. Történetünk idejében az emberi civilizáció központja a Doone-folyó deltavidéke, az ettől távolabb eső helyek veszedelmes vadonnak számítanak.
Mint látható, ezek a könyvek, bár alapvetően fantasy műfajúak, sci-fi elemeket is tartalmaznak. A sci-fi háttér azonban sajnos nem több puszta érdekességnél, és egyáltalán nincs megmagyarázva, miért tűnt el minden technológia, miért alakultak ki feudális államok vagy honnan kerültek elő az elfek, a törpék és a többi fantasy toposz.
Ennek ellenére a háttérvilág érdekesnek tűnik. Sajnos a sorozat nem aknázza ki az ebben rejlő lehetőséget, a könyvek fele a szokásos labirintusbeli kóborlás. Általában szabadon kalandozhatunk, tehát a történetek nem teljesen lineárisak. Ezt azonban megint csak rosszul valósították meg: a helyszínek leírásai rövidek és fantáziátlanok, ráadásul egészen egyszerűen rosszul vannak megszerkesztve, gyakran teljesen összezavarva az olvasót afelől, hogy hol is van éppen. A legtöbb helyen muszáj térképet készítenünk, hogy tájékozódni tudjunk a sok egyforma helyszín között.
Szabályrendszer
A Skyfall legegyedibb vonása az, hogy az egyszerű és gyors kockadobásokat lecserélte a hosszadalmas és macerás pénzfeldobásos módszerre. Eszerint, ha a szöveg például a "2H" utasítást tartalmazza, akkor két érmefeldobás után meg kell számolnunk, hány fejet (head) kaptunk; a "4H-T" utasításnál pedig négy feldobásnál a fejek számából le kell vonnunk az írások (tail) számát, ez lesz az eredményünk. Valószínűleg arra gondoltak a szerzők, hogy pénzérme mindig kéznél van, míg kockával nem mindenki rendelkezik - ami nyilván tévedés a játékkönyvek olvasóira nézve.
Mindenesetre három főjellemzőnk van: Tapasztalat, Életerő és Szerencse. (Mivel a Tapasztalat a harci és egyéb kalandozói képességeinket jelképezi, ugyanazt a három tulajdonságot találjuk itt, mint az FF-könyvekben.) Ezek kezdőértéke sorban 12, 20 és 10+3H-T.
Harc esetén magunknak és ellenfelünknek is kiszámolunk "4H"-t (azaz négy feldobott érméből megszámoljuk a fejeket) és az eredményt hozzáadjuk a Tapasztalatunkhoz. Ha a védekező felet meglepték, a harcértékéből az első körben "3T"-t le kell vonni. (Igen, jól látjuk, egy harci körben nyolcszor kell feldobnunk az érmét, meglepetés esetén tizenegyszer.) Akinek az összege nagyobb, eltalálta a másikat. Sebzésünk karddal 2 Életerő-pont, tőrrel 1. A harcban - ismét csak a FF-könyvekhez hasonlóan - használhatjuk a Szerencsénket is: 1 pont feláldozásával eggyel növelhetjük saját vagy eggyel csökkenthetjük az ellenfél sebzését. Mivel a kaland során is adódhatnak olyan helyzetek, amelyekből csak Szerencse elköltésével menekülhetünk, ezzel az opcióval érdemes csínján bánni.
Egy élelem elfogyasztása 4 Életerő-pontot ad vissza, ezenfelül van egy gyógyitalunk is, 3 korttyal, amelyből egy korty megivásával 8 pontot gyógyulhatunk.
Könyvek
