A három, játékkönyves körökben meglehetősen ismeretlen szerző eme klasszikus sorozata a szokásos középkori Európa helyett az ókori görög mitológiához nyúlt vissza, mégpedig úgy, hogy az antik háttér ne csupán díszlet legyen az unalomig ismételt fantasy klisék körül, hanem átadja a bronzkori hősök - a miénktől gyökeresen eltérő és néhol riasztóan idegen - gondolkodásmódját.
Bár a kísérlet díjazandó, a megvalósítás sajnos közepesre sikerült. A könyv néhány érdekes és kiváló megoldását sajnos nagyon lehúzza a rengeteg rossz húzás az alkotók részéről, amelyek különösen a harmadik kötetet szinte élvezhetetlenné teszik. (A sorozat legjobb része a második kötet.) Hogy ennek az írók középszerű tehetsége volt-e az oka, vagy pedig az a tény, hogy mindegyik könyvet hárman írták, nem tudni.
A könyvek stílusa egyenetlen: gyakoriak a túlburjánzó leírások és a görög mitológiából vett állandó jelzők (pl. "borszínű tenger", "kalandvágyó Altheusz"), amelyek között vannak ugyan jól sikerültek, ám egy idő után inkább fárasztóvá válnak. Ugyanakkor a szerzők megpróbáltak humort csempészni az írásba azáltal, hogy az istenek modern nyelven és modern felfogással beszélnek, illetve a sejtések is (ld. lent) teli vannak modern kiszólásokkal, és ezek folyton megtörik a hangulatot.
Szabályrendszer
Négy főjellemzőnk van: Erő, Védelem, Becsület és Szégyen. Az Erőnk a támadóerőnket jelképezi, kezdő értéke 4, ehhez járul hozzá a fegyverek bónusza. Védelmünk alapértéke 10, ezt páncélokkal és pajzsokkal lehet növelni. A Becsületünk jelképezi, mennyire testesítjük meg a görög hősök értékeit, illetve mennyire figyelnek ránk az istenek. Alapértéke 7, általában hősi tettekkel (legfőképpen harci győzelmekkel) növelhetjük. Végül Szégyen pontjaink száma kezdetben 0, ilyeneket akkor szerezhetünk, ha valami kirívóan becstelen dolgot követünk el, pl. megöljük a magát megadó ellenfelünket vagy feleségül vesszük a saját anyánkat (szerencsére utóbbira nem fog sor kerülni a könyvekben). Ha a Szégyen pontjaink száma bármikor a Becsület pontjaink fölé nő, Altheusz a kardjába dől, vagy pedig Zeusz dob ránk egy villámot büntetésül.
A fentieken kívül a sebesülési szintünket kell számon tartanunk, ez lehet Egészséges, Sérült, Súlyosan sérült és Halott. A csaták meglehetősen egyszerűek: két kockával dobunk, hozzáadjuk az Erőnket, és ha eredményünk legalább annyi, mint ellenfelünk Védelme, egy szintet sebeztünk rajta. 11 és 12 automatikusan talál, 2 és 3 automatikusan mellémegy. Lehetőségünk van arra is, hogy Becsület pontjainkból növeljük az Erőnket vagy a Védelmünket egy dobás erejéig.
Ha több ellenfelünk van, egyenként küzdünk meg velük, azonban az aktuális ellenfelünk minden, még életben lévő bajtársa után +1 Erőt kap. Amennyiben valaki Súlyosan sérült lesz, már csak egy kockával dobhat (kivéve, ha mindketten ezen a szinten vannak, mert akkor továbbra is kettővel). Ilyenkor lehetőségünk van megadni magunkat az ellenfelünknek, illetve ellenfelünk is általában ehhez folyamodik. A legyőzött ellenfél legjobb fegyverét és páncélját át kell hogy adja a győztesnek. Ezen kívül az első két sebesülési szinten el is menekülhetünk, ehhez 1-4 között kell dobnunk egy kockával.
Természetesen helyet kapnak a szabályokban az istenek is. Induláskor választanunk kell egy patrónust Árész, Pallasz Athéné, Poszeidón, Apollón, Aphrodité vagy Héra közül, aki bónuszokat adhat vagy időnként megsegít. A többi istennel való viszonyunkat egy skálán kell számon tartanunk, amely lehet Kedvel, Közömbös és Nem kedvel. A kaland során gyakran kérhetjük az istenek segítségét, ez általában Becsület pontba kerül. Ami Zeuszt, az istenek atyját illeti, ő minden kalandban egyszer segíthet minket, a következőképpen: feltámaszthat minket (kivéve, ha Szégyen miatt lettünk öngyilkosok), adhat 1k6 Becsület pontot vagy minden istennel való viszonyunkat Közömbösre állíthatja.
Mint látható, a szabályok abszolút megpróbálják visszaadni a görög eposzok világát. Talán csak a Becsület-Szégyen kettősön lehetett volna egyszerűsíteni, hiszen mindkettő körülbelül ugyanazt szimbolizálja.
Az egyik legérdekesebb szabály azonban még hátravan, ez pedig a sejtések. Tehát ha az adott fejezetszám dőlt betűvel van nyomtatva, akkor dönthetünk úgy, hogy "vesszük a lapot" és a fejezetszámhoz 20-at adva ellapozunk erre az új fejezetre. A szabályok szerint ilyen "nem-szabvány akciót" akkor tegyünk, ha a szöveg olvastán valami olyan jutott az eszünkbe, ami egy bronzkori hősnek is eszébe juthat, de a választási lehetőségek között nem szerepel kiírva. Ez alapvetően egy zseniális ötlet lenne, ha nem lenne teljesen elrontva a megvalósítása. A sejtés-fejezetek olykor valóban hasznosak, pl. felfigyelhetünk valami részletre vagy megtehetünk valami olyat, amire a szöveg szándékosan nem figyelmeztetett, de mi gondoltunk rá. Ugyanakkor az esetek jó részében az a helyzet, hogy az olvasó gondol egy teljesen értelmes cselekedetre, ám a sejtés-fejezeten teljesen más szerepel. Sőt, az esetek 90%-ában teljesen haszontalanok a sejtés-fejezetek, ami talán még elmenne, ám ilyenkor Becsület- vagy Szégyen-büntetést is kapunk "gyávaságunkért" vagy "anakronisztikus gondolkodásunkért"! Iskolapéldája ennek, amikor a Minotaurusszal való harc előtt ellapozva a szöveg levezeti a szörny családfáját, majd 1 Szégyen ponttal jutalmaz bennünket azért, mert ilyeneken gondolkodunk a csata előtt. No comment...
Könyvek:
