szerző: Dave Morris és Oliver Johnson
eredeti megjelenés: 1987 (Blood Sword sorozat)
terjedelem: 540 fejezetpont
műfaj: fantasy
Krarth Mágusai minden 13. holdhónapban ádáz viadalt rendeznek, hogy kiderüljön, melyikük fogja uralni e kietlen és jeges vidéket. Bátor kalandorok csapatait küldik le a tundra alatt nyújtózó labirintusba, hogy megtalálják a Győzelem Emblémáját, amely a főhatalomhoz juttatja patrónusukat.
Csak egy csapat győzedelmeskedhet. A többieknek meg kell halniuk.
A Blood Swordot egyedül vagy legfeljebb négy fős csapatban is játszhatjátok, így a fantasy kalandok eddigi legizgalmasabb kihívását élhetitek át, amely kombinálja a szerepjátékok, a játékkönyvek, a regények és a táblás játékok legjavát.
Háttértörténet
Krarth jeges pusztaságában vándorolva megérkezünk Kalugen mágus erődjébe. Innen indul minden évben a kalandorok áradata a föld alatt húzódó Harci Vermekbe, hogy egy-egy mágust képviselve megküzdjenek a Győzelem Emblémájáért. A győztes(ek)re hírnév és dicsőség vár - viszont egy patrónust kell találnunk, mégpedig még ma, különben lemaradunk az idei próbáról.
Játékmenet
A könyvről, amely innen teljes egészében letölthető, a véleményem: Halállabirintus a négyzeten! Minden megvan benne, amiért a Halállabirintust kedveltük - a komor hangulat, a veszélyes csapdák, a labirintus különös lakói -, ám a szerzők még jobban feldobták ezt különböző ötletekkel. (Egy ponton amúgy konkrétan a Halállabirintusra is történik egy vicces utalás. Összefuthatunk ugyanis négy barbárral, akik közül az egyik megjegyzi: "Ez egy sétagalopp. Fele olyan veszélyes sincs, mint a Halálla... Hé! Valaki van előttünk, fiúk!")
Először is patrónust kell találnunk a városban tartózkodó öt mágus közül - pontosabban mivel késve érkeztünk, már csak három közül választhatunk. A patrónusok kegyének elnyerése külön kaland. A mágusok nem túl szimpatikus társaság, ami nem is csoda, hiszen ők az Igaz Mágusok gyengébb utódai. Kalugent például nem igazán foglalkoztatja a verseny és különböző kegyetlen játékokra kényszerít minket, amelyeket ha elveszítünk, akkor fegyvertelenül küld le minket a labirintusba. Balhazar próbának vet alá minket, és csak annak teljesítése után kapjuk meg a támogatását. Ami pedig a harmadik mágust, a vámpír Vylt illeti: örülhetünk, ha ép bőrrel megússzuk a vele való találkozást.
A mágusok a labirintus különböző bejárataihoz visznek minket, tehát a kalandunk első fele eltérő lesz. Az utak nyilván egy ponton összefutnak, majd egy újabb játék után lejutunk a hatalmas föld alatti barlangcsarnokba. Itt át kell jutnunk egy mágikus vízesésen, amelynél a karakterosztályunktól függő akadályokkal kell megküzdenünk, majd pedig Icon, az Istentelen személyében egy kellemetlen alakkal futunk össze (ő szintén versenyző), aki ráadásul visszatérő ellenfél lesz később. Így érünk el végül a Győzelem Emblémájáig. Érdekesség, hogy van egy alternatív befejezés is: a végcél közelében feléleszthetjük Skrymirt, az ősöreg óriást, aki a labirintusból kijutva tombolni kezd odafent.
Összességében egy ötletes, hangulatos labirintus-kalandot kapunk az első könyvben.
