A The Way of the Tiger egy klasszikus '80-as évekbeli sorozat, amely Mark Smith, Jamie Thomson és David Walters műve. Érdekessége, hogy a Fighting Fantasy sorozatból, konkrétan a Haláltalizmánból ismert Orb világán játszódik, amely egy egyedi hangulatú, részletesen kidolgozott fantasy világ. (Smith és Thomson több könyvet írt a Fighting Fantasy sorozatba, így a Haláltalizmánon kívül A szamuráj kardját is, vonzódásuk a távol-keleti kultúrához tehát letagadhatatlan.) Orb enciklopédiája angolul letölthető innen.
Főhősünk egy Bosszúálló nevű nindzsa harcos. Az első kötetekben még a szokásos vándorlás / küldetésmegoldás zajlik, a 3. könyvtől azonban a sorozat érdekes fordulatot vesz. Ebben a könyvben birtokba vesszük jogos örökségünket, egy várost, és innentől kezdve államunk irányításával kell foglalkoznunk, majd az 5. kötetben vissza kell vernünk egy támadó hadsereget. A sorozat tehát egyre szélesebb perspektívát nyújt, ami üdítő különlegesség a játékkönyvekben általában szereplő egyszemélyes világmegváltáshoz képest: olyan témákat hoz be (politika, stratégia, nagyléptékű csaták), amelyek eddig ritkán szerepeltek ilyen könyvekben.
Az 1-5. könyv után azonban a sorozat hanyatlani kezdett. A 6. könyv furcsa módon visszatért az egyszemélyes küldetéshez, ráadásul úgy "zárul", hogy a főhős csapdába esve várja a sorsát. A folytatásra 20 évet kellett várniuk az olvasóknak a 7. könyv képében. A sorozat végül kapott még egy "előzményt" (0. kötetet), ahol a főhős még a felavatása előtt álló, kiképzését végző nindzsa-tanonc. Ezek a részek sem rosszak, de nem érik el az 1-5. könyv színvonalát.
Szabályrendszer
Két számszerű jellemzőnk van: a Kitartásunk, ami 20-ról indul, illetve a Belső Erőnk, ami 5-ről.
A szabályrendszer legérdekesebb újítása a csaták menete. Nindzsák lévén többféle pusztakezes technikát ismerünk (ezeknek különböző egzotikus neveik vannak, pl. Ugró Tigris Rúgás vagy Sárkányfarok Dobás). Harc esetén először kapunk egy részletes leírást az ellenfélről és a környezetről, majd a könyv több lehetőséget ajánl fel: ütéseket, rúgásokat, dobásokat, surikenhajítást stb. A leírás alapján ki kell következtetnünk, az adott helyzetben melyik lenne a leghatékonyabb technika. Az adott pontokra lapozva még dobnunk kell két kockával ellenfelünk Védelme ellen, ám a dobás nehézsége attól függ, az adott helyzetben mennyire hasznos az a lehetőség, amelyet választottunk. A könyv ennek megfelelően írja le a csata folytatását. Ha találtunk, egy kockadobásnyit sebzünk ellenfelünk Kitartásán, majd ő visszatámadhat. Ha eltaláltak minket, megpróbálhatjuk kivédeni a csapást, ám ezzel a következő támadásunkat fogjuk lelassítani (-2-t kapunk a dobásra). Ha a támadásunk előtt elhasználunk 1 pontnyi Belső Erőt, siker esetén megduplázhatjuk a sebzésünket.
A Way of the Tiger-ben tehát a harcokat nem tudjuk pár kockadobással elintézni, hanem gondolkodnunk kell, ráadásul a könyv szövege leírja, mit csinálunk és ellenfelünk hogyan reagál erre. A harcok tehát narratívak és nagyon taktikusak.
Ezen kívül időnként Végzetpróbát kell tennünk: ha két kockával legalább 7-et dobunk, szerencsénk volt, ellenkező esetben nem. Főhősünk fejlődni is képes: tapasztalattal bónuszokat kaphatunk az ütéseinkre, rúgásainkra, dobásainkra vagy a Végzetpróbáinkra.
Ami a képességeinket illeti, alapból mindent tudunk, amit egy magasan képzett gyilkológépnek tudnia kell: érzékeink élesek, képesek vagyunk kilométereket futni, gyorsan úszni, lovagolni, hasbeszélni, álcázni magunkat, észrevétlenül lopakodni stb. Ezeken kívül 9 különleges nindzsaképesség van: surikenhajítás (ehhez mindenképpen értünk, 5 surikennel indulunk), nyílvessző félresöprése, akrobatika, méregimmunitás, halottnak tettetés, szabadulás, mérgezett tű köpése, zárnyitás/csapdaelhárítás és mászás. A maradék 8-ból 3-at választhatunk induláskor.
Számtalan különleges nindzsaeszközzel és -fegyverrel indulunk útnak.
Könyvek:
